A kilencvenes évek végén Etyek felpezsdült. A helyi borászok kinyitották pincéiket, és vendégül látták egymást, illetve a környékbeli látogatókat egy-egy pohár borra. Hamarosan létrejött az Etyek Pincefesztivál és az Etyeki Kezes-Lábos, melynek komoly küldetése volt: megismertetni a vidéket a fővárossal és az egész országgal. A terv működött, éveken keresztül nagy sikere volt mindkét programnak, és rengeteg, a jó borért és ételért rajongó ember fordult meg Etyeken.
Az etyeki borászok azt szeretnék, ha nem csak évente kétszer jönnének hozzájuk az emberek, hanem többször megfordulnának náluk egy-egy ebéd vagy borkóstoló erejéig. Éppen ezért szeretnék a kezdeteknél megszokott módon folytatni a vendéglátást. Több mint tíz év tapasztalatával, újításaival és fejlődésével felvértezve várnak mindenkit nyitott pincéikben, hangulatos teraszaikon vagy éppen szőlőlugasaikban.
A történelmi jelentőségű Körpince
pinceegyüttes, a Kecskegödör, a Sóskúti úti pincesor, az egyedülálló
présházak a település gyöngyszemei.
A környéken már a rómaiak idejében is foglalkoztak szőlőműveléssel, a
szőlőtermesztés mai hagyományai az 1700-as évek elejére vezethetők
vissza. Ekkor mintegy 112 német családot telepítettek a községbe, akik
felvirágoztatták a mezőgazdaságot. Etyek az 1860-as évek közepétől vált a
főváros szőlőskertjévé. Több száz, kőből rakott pince épült, amelyek
nagy része még mai is áll.
A történelmi jelentőségű Körpince pince együttes, a Kecskegödör, a Sóskúti úti pincesor, az egyedülálló présházak a település gyöngyszemei.
A történelmi jelentőségű Körpince pince együttes, a Kecskegödör, a Sóskúti úti pincesor, az egyedülálló présházak a település gyöngyszemei.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése