Felfedeztük a Monori Pincefalut - 2020.10.08

 "Vége van a nyárnak, hűvös szelek járnak, nagy bánata van a cinege madárnak."  

Móra Ferenc - A cinege cipője

 

De nem úgy mint nekünk, mint mikor útra keltünk, hogy egy szép őszi vasárnapon meglátogassuk a Monori pincefalut. 

Az idő valóban nagyon ősziesre fordult, holott előző nap még örültünk a nyárias időnek. Viszont ez a tény nem szegte kedvünk és amennyire tudtuk körbejártuk a pincefalut. 

Magyarországon több pincefalu is található: Bölcske, Császártöltés, Cserépfalu, Györköny, Hajós, Monor, Nemesnádudvar, Noszvaj, Ócsa és Páty.

Nézzük hát mit is láttunk!

A Monori Pincefalu Budapesttől körülbelül 30km-re található és Monor település határában fekszik, a
monori Strázsahegyen. A szőlőtermesztésnek itt már több száz éves hagyománya van. A legrégebbi pincéket még kézi erővel ásták ki és a legtöbb pince elé présházat is épitettek. A terület elég nagy mintegy 180 hektár és több mint 900 pince található itt. A többségük mind magánkézben lévő, amolyan
hobbitelekként szolgál, de találni vendégváró pincéket is. 

 Be lehet barangolni a területet az Ezer Pince Szőlészeti és Borászati Tanösvény szerin.

 

A monori túránk kiindulási pontja a Szent Orbán tér volt. A tér kialakítása kimondottan hangulatosra sikerült. A szőlőlugasok közt információs táblák nagyol jól informálják a pincefalu felfedezésére vállalkozó lelkes borkedvelő túristát. Kialakításra került többek között asztalok hordó formájú székekkel melyekre kényelmesen helyetfoglalva akár az uzsonnánkat is elfogaszthatjuk. Valamint egy régi szekér is díszeleg a tér sarkán. Vajon mit szállíthattak rajta utoljára? 

Első állomásunk a hegytetőn még 2002-ben épített, 24 méter magas kilátó volt, amelyről a 48 lépcsőfok megmászása után pazar kilátás nyílik a falura és a környező tájra. Távolban a Budai hegyvidék magaslatai is jól láthatók, tiszta időben pedig még messzebb is el lehetne tekinteni.

Csodás panoráma a rendezett szőlősorokkal.

A Monori pincefalu honlapján azt olvastuk, hogy hétvégén mindig van egy ügyeletes vendégváró nyitott pince, ahol a borkóstolás mellé mindig akad egy kis falusias harapnivaló is. Ezért is döntöttünk úgy, hogy kirándulásunkat egy hétvégi napon ejtjük meg, de ezek szerint rossz időpontot választhattunk, mert vagy a vírushelyzet vagy a rossz idő miatt, de szinte semelyik pince sem volt nyitva. A helyi borokat így nem tudunk megkóstolni, szomjan is maradtunk. 

  

Nagyon ötletesek a boros témájú útjelző táblák

Mivel rengeteg szépen felújított pincét láthatunk és a hely különös atmoszférával rendelkezik, így mindenképp megéri ide ellátogatni. Elképesztő belegondolni, hogy milyen idősek is ezek a pincék és hogy ahol sétálunk alattunk mindenhol pincék húzódnak. Némelyiken frappáns szöveg díszeleg az ajtó fölött és gyönyörű rendezett szőlőtőkék sora zöldel a tornácon. 

Azonban sok olyan egykoron jobb sorsra érdemes pincét is találni ami teljesen elhagyatott, néhol még a présház épülete is beomlott. Sok ugyanakkor a hajléktalan lakásaként szolgáló pince is és akad teljesen magára hagyott szőlő, ahol a tőkéken a szüret helyett a madarak csemegészhetnek. Szomorú ilyet látni, reméljük hogy a jobb sorsra érdemes területek, egyszer majd újra régi fényükben ragyoghatnak. A remény pedig erősen él, hiszen nem egy olyan pincét is találni, melyre új tulajdonosát keresvén már kitették az eladó táblát.

 

Maga a pincetúra a kiírás szerint 1.5 óra, de nekünk sikerült kicsit többet is eltöltenünk itt, nem volt
nehéz, szinte az összes utcát bejártuk és még a szőlőtőkék közé is bekeveredtünk. 

Szinte geometriai pontosságal metszett szőlőtőkék.

Akik a tanösvény mentén haladnak, a gasztronómiai élmények mellé egy olyan borturisztikai élményt is kapnak, ahol egy jó séta keretében megismerkedhetnek a pincefalu szépségeivel, a helyi jellegzetességekkel és emellett betekintést kapnak hazánk szőlő és borkészítés hagyományaiba.

 

A helyi, illetve országos vonatkozású táblák két önálló ösvény mentén helyezkednek el, melyek együtt
vagy külön-külön is bejárható télen és nyáron egyaránt. Sajnos ahogy korábban említettem, nekünk csak a jó sétából és a táj őszi szépségéből jutott ki, talán majd nyáron visszatérünk ide. Különösképp azért is mert most nem találtuk meg az összes táblát, melyet a tanösvényen helyeztek el. 

 

Viszont a rossz idő miatt, teljesen a miénk lehetett a pincesor, elvétve lehetett csak találkozni egy-két emberrel. Azonban az az egy-két ember elég barátságtalanul nézett ránk a nyitott pincéknél, az okát sajnos nem tudni, de turisztikai szempontbol ez nem túl előnyös.

Szerencsére egy vendégváró pincét mégis találtunk ami nyitva volt, így be is tértünk, ami nem más volt mint a monori Kult pince, ahol nem csak finom borokkal, és ételekkel váják a vendégeket, ugyanis maga a hely rendezvényközpontként is működik.

Ottjártunkkor is éppen egy esküvő zajlott, így teljesen nem tudtuk feltérképezni a helyet a rendezvény zártkörűsége miatt, de talán egy későbbi időpontban még visszatérünk ide. Itt nagy örömünkre tudtunk két üveg helyi bort is zsákmányolni, róluk majd később részletesen is írunk.

Innen kívánunk sok boldogságot az ifjú párnak!

A pincefalu alapvetően két részből áll, lejjebb a Bacchus tér helyezkedik el. A térre egy kiadós sétával is el lehet jutni, útközben pedig három táblával is találkozhatnak a kirándulók. Mi viszont ezt az utat autóval tettük meg, így azok a táblák kimaradtak. A tér egy nagy füves területen helyezkedik el, ahol helyet kapott pár felújított régi kút is, melyek azonban csak díszei a térnek ugyanis nem működnek. A hely akár rendezvények színhelyéül is szolgálhat, de akár kutyát sétáltatni is remekül lehet itt. 

 

Az utca másik oldalán pedig újabb pincék lelhetők fel. Itt már néhány pincét laknak, így ha ide betérünk vigyázzunk, ne zavarjuk meg az ott lakók nyugalmát. Táblákat ezen a részen ugyanúgy lehet találni érdekes őket keresgetni. Ezen a részen egy igazi régi pincére sikerült rábukkannunk, egyet a sok régi építmény közül, egy igazi régi hogyományos nádfedeles tetővel. 

 

Talán ez az egyik legrégebbi pince.

Sajnos ezen a részen ugyanúgy nem találtunk nyitott vendégváró pincét, mint a másik pincesoron, így szintén nem jutottunk le egyik pincébe se, de némelyik ablakán egy fotó erejéig csak bekattintottunk. 

Akár horrorfilmek színhelyéül is szolgálhatna egy-egy pince lejárata.

 

Utunk végeztével visszatértünk a Bacchus térre, majd nyugtázva a napot elindultunk hazafelé, miközben a pincefalura is rákösztöntött lassan az éjszakai sötétség. 

 

A rossz őszi idő beköszönte miatt, csak egy jó nagy délutáni sétát tudtunk tenni, igy majd egy legközelebbi időpontban visszalátogatunk még ide, hiszen a Monori pincefalu nyáron csak úgy bővelkedik programokban. Ilyenek például a CsámBORgó csapatépítő tréning és kalandjáték, Forraltboros Kalandozások Jégvirágtól Borvirágig, Falánk Fánkfalók Találkozója, Múzeumok Éjszakája, BorvidékekHétvégéje, KultEsemények (mozi, koncert, kiállítás).

Aki teheti tehát mindenképp látogasson el ide, ha nem szereti a nagy tömeget, de egy jó nagy sétát
tenne egy délután a természetben, vagy akár egy olyan időpontban amikor rendezvényeknek is otthont
ad a Monori Pincefalu, hiszen a terület mérete, rendezettsége és hangulata is egyedülálló.

Valamint, ha tehetitek feltétlenül kóstoljátok meg a Monori közösségi bort is, amelyet 2018 óta készítenek a helyiek.