Április végén rendezte meg a Winelovers az idei Kékfrankos Most! programját, ami ettől az évtől Kékfrankos Áprilisnak nevezendő, és a 2016-os öt nagy kóstolóból sorrendben ez a második. Az első a Tokaji Máricus volt. A rendezvénynek idén is a lenyűgözően szép és elegáns Corinthia Hotel Budapest adott otthont. A bemutató sajátossága, hogy hetven különböző pincészet jött el bemutatni borait. A kékfrankos hazánk legelterjedtebb szőlőfajtája, így a kizárólag fehérborokra specializálódott borvidékeinken kívül mindenhol foglalkoznak vele. A rendezvény során tizenhárom egyéb kiállító is színesítette a kínálatot, aki pedig a borok világában mélyebben szeretett volna elmerülni, az három mesterkurzus közül választhatott. A különteremben prémium Bikavér is várta a vendégeket. Az esemény vendégbora ezúttal a Kadarka volt.
A rendezvény délután kettőtől este tízig tartott, az előző esetből okulván mi délután fél háromra érkeztünk. Azonban az a meglepetés ért minket, hogy a Kékfrankos Április sokkal kisebb volt, mint a Tokaji kóstoló, lévén csak két termet foglalt el. Ráadásul több kiállító csak délután négy-öt felé érkezett meg, és pakolta ki portékáját, de így legalább több helyen tudtunk megfordulni. A rendezvény karszalagos volt, viseletével kedvedre ki- és besétálhattál a hotelbe. Attól függően, hogy elővételben vagy a helyszínen vetted meg a jegyet, esetleg a VIP-szekcióba is bejuthattál, a jegy értéke 8000–14 000 között mozoghatott, ami – a bikavér borokat leszámítva – korlátlan borkóstolásra jogosított fel. A VIP-jegyben benne foglaltatott a búcsúajándék, egy 2011-es egri bikavér a Juhász Testvérek Pincészetéből, egy exkluzív borkóstoló, valamint az ajándék kóstolópohár is. Egyébként a Csonkagroup – Stölzle minőségi üvegpoharait 1500 forintos letéti díjért cserébe lehetett vételezni. Az est végén a pohárért cserébe a bérleti díj visszajárt, de ha valaki szeretett volna egy ízléses szuvenírt, a térítési díj ellenében akár haza is lehetett vinni. A lépcsőn felérve az ember szinte beleütközött a kiállított csodaszép autóba, melynek szerepét ezúttal egy csodálatos Jaguár F-Pace töltötte be az AutoPalace M5-től.
Bálterem
A kiállítókat két teremre osztották, ezúttal is régiók szerint. Első utunk – immáron hagyományosan – a bálterembe vezetett, ahová Etyek-Buda, Kunság, Mátra, Sopron, Szekszárd településekről, valamint Szlovákiából származó pincészetek kerültek. Minden pincészet egy kis asztalkán kínálta tételeit, melyek általában 2-3 tételt jelentettek. Ez legtöbbször az utóbbi két-három éves kékfrankost, rosét, sillert és kadarkát takarta. A szemfülesek azonban néhány asztalon belefuthattak bikavér tételekbe is. Az asztalkák többnyire osztottak voltak, vagyis ritka kivételekkel ezúttal is az „egy asztal két pincészet” felosztás volt a jellemző.
Pohárvételezés és terepfelmérés után első utunk a Veritas Borkereskedéshez vezetett, ők kapták a legnagyobb asztalt a teremben, és hat különböző palackból is lehetett kóstolni. Ráadásul még játszani is lehetett: egy bort kellett vakkóstolás után kitalálni, és hogy minden a lehető legprofibb legyen, még a pohár is fekete volt, hogy a színéből se lehessen következtetni az állagára, minőségére. A kérdezősködésnek köszönhetően sikeresen el is töltöttünk az asztalnál több mint negyed órát, és bizony már ekkor éreztem, hogy ez sokkal keményebb menet lesz, mert ezek legtöbbje testes, száraz bor, ami pillanatokon belül szétcsapja az embert, ha nem vigyáz. A kereskedést reprezentáló hölgy pedig bőkezűen töltötte meg poharainkat. A bemelegítés után elkezdtük meglátogatni a pincészeteket.
A Szlovákiából, egészen pontosan Kürtről, érkezett Kasnyik Családi Pincészet remek kiindulópontot adott. Náluk ittunk először hordómintát, amiből feltűnően sokat hoztak a pincészetek, bár nem igazán értem, miért, mert ezek mindegyike meglehetősen csalódáskeltő volt. Kiforratlan, nem túl ízletes, vékony, valószínűleg azért, mert csak minta. Pár helyen még ugyan megkóstoltuk, de aztán inkább udvariasan visszautasítottuk. Hiszen az rögvest látszódott, hogy esélyünk nincs akár csak minden pincészethez ellátogatni, nemhogy mindent megkóstolni. A Rosé Siller cuveé 2014-ből viszont nagyon ízlett. Asztalszomszédjuk a Mátyás Pince volt Kisújfaluról, vagyis még mindig Szlovákiából. Természetesen itt is Kékfrankost ittunk, ami olyan finom volt, hogy duplán köszöntük meg, húgom még azt is hozzátette: örülök, hogy kóstolhattam. Mivel nem akartuk váltogatni a vidékeket, továbbhaladtunk a Csernus Pincészethez: nem kell megijedni, nem a doktor adta fejét bortermelésre, hanem ez is egy borászat Közép-Szlovákiából, ahol úgy látszik, a vendéglátás sokkal szívélyesebb, mert az ízes tájszólással beszélő fiatalember nem győzött rátölteni, amikor látszott, hogy ízlik a portékája.
Ha valaki esetleg csodálkozna azon, hogy szinte minden asztalnál volt rosé, elárulom, hogy a kékfrankos az egyik legjobb szőlőfajta, amiből rózsabort, azaz rosét lehet készíteni. És ha már rosé, Dúzsi Tamás Pincészetének asztalát vétek lett volna kihagyni, egyenesen „Szegzárd”-ról. Szigorúan magánvélemény, Szekszárdot és Villányt eleve bűn kihagyni egy ilyen kóstolón, értem ez alatt, itt szinte bárkinél bármit iszol, nem fogod megbánni. Szekszárd Palackban név alatt egyéb borászatok borait is meg lehetett kóstolni tömbösítve, egy-egy palack erejéig. Így is tettünk szépen sorban a Prantner Pince, Németh János Pincészete, a Sebestyén Pince, a Lajvér Borház és a Bodri Pince esetében: a nyertes a Nánai volt Sebestyéntől.
Gyors huszárvágással a soproni Taschner Borháznál találtuk magunkat, ahol sikerült ismételten mindent megkóstolni, olyan szívesen kínálták. Egészen pontosan három különböző Kékfrankos és egy Rosé élményével lettünk gazdagabbak. A következő állomás a Vincellér Ház volt, ahol egy nagyon kedves és barátságos hölgy újfent elérte, hogy felerészt máris leigyuk magunkat. De szerencsére a Fizzi Miska fantázianévre hallgató boruk savtartalma az ízlelőbimbókkal érintkezvén inkább felébresztett, persze abszolút jó értelemben. A kékfrankost viszont, bevallom, személy szerint túlságosan vékonynak éreztem. Sopron vidékén sokat időztünk, mert a Winelife asztalánál is lehajtottunk egy-egy kékfrankost és rosét. Mellettük a Gerger Pince kínálta „kék” borait továbbra is Sopronból. Mire ideértünk, az asztalterítő már elszenvedhetett egy kisebb vereséget, mert ha nem is kékben, de szép bíborvörösben úszott.
Sopron után a mátrai vidéket vettük szemügyre, Karner Gábor kézműves borászatánál kezdtük az ismerkedést, de hamarosan megtaláltuk a vidék legtutibb helyét a GoBri Pince személyében. Az ő boraik nem csak finom ízükkel, de a palackok különlegesen ötletes hascímkéivel is emlékezetesek maradtak. Valamint azzal, hogy egy Nagyon Jó Nő mutatta be a kínálatot, aki készségesen elárult mindent a három különböző borfajtáról. Ludányi Gábor kiállítási tételei a következők voltak: 2014-es Kékfrankos (hordóminta), 2013-as Kékfrankos, illetve 2015-ös Kékfrankos rozé bor. A 2015-ös Rozé – idézem – „szeptember közepi szüret, 2-2,5 órás áztatást követően elválasztottam a levet, hűtve 12 fokon erjesztettem. Az ültetvény egy kéthektáros területen terem Gyöngyöstarjánban a Borhy dűlőben. Érdekessége a dolognak, hogy a 200 méteres hosszúságú sorok háromfajta talajtípust ölelnek fel, úgymint meszes, vulkanikus és cserepeseb típus. A borban ezek felfedezhetők, a határozott fajtajelleg mellett az ásványosság és a sósság is jelen van. Az édes és a sós íz finoman harmonizál. Illatában szamócás, picit narancsos beütéssel, friss lendületes behízelgő."
A 2014-es Kékfrankost idézem: „A szüret időpontja szeptember 20., Gyöngyöstarján, Királyberki dűlő. A szüretet követően hagyományos technológiával kádon csömöszölés mellett saját élesztőjével erjedt. Az erjedés vége sotulás után, 5 hl-es ászokhordóban ment végbe. Két fejtés és spontán almasavbomlás következett. 2015 június óta másodtöltésű barrique hordóban érlelődik. Fajtajelleges, piros bogyós gyümölcsök, meggyes illat, ízében a gyümölcsök visszaköszönnek finom savak mellett." A 2013-as Kékfrankos, ismételten idézem: „A szüret ideje szeptember utolsó hétvégéje. A technológia és az eljárás megegyezik a 2014-es kékfrankoséval. Illatában érett gyümölcsök, kicsi dohány és csokoládé fedezhető fel. Telt ízű, szoktam mondani a kortyot hosszan ízlelve a nagymamám szikkadt meggylekvárját kóstolgatom." Csak szuperlatívuszokban tudok nyilatkozni a pincéről, felejthetetlen élményben részesített. Meg is szavaztuk neki a 2016-os Kékfrankos Április legjobb kiállítói címét.
És ezzel ki is végeztük a Báltermet, még az Etyeki kúriánál a rend kedvéért kipróbáltunk egy tételt, de aztán sietni kellett, ha el akartuk érni a kezdődő mesterkurzusunkat. A többi kiállítóhoz sajnos nem jutottunk el, de a teljesség és a rend kedvéért ezúttal is felsorolom őket. Nem jutottunk el a Birkás Borházhoz, a Dimenzió Borászathoz, a Gál Szőlőbirtok és Pincészethez, és a Köpcös Pincészethez. Vagyis alföldi gyerek létemre sikeresen kihagytam az összes Kunságról érkezett termelőt. Mátra vidékéről, egészen pontosan Gyöngyösről, kimaradt a Maróti Pince és Bott Frigyeshez sem jutottunk el, aki a Garam mentéről érkezett hozzánk Szlovákiából. Szintén nem maradt idő jó pár szekszárdi borra, így fájó szívvel kellett nélkülöznünk a Fekete Borpince, a 2016-ban az év borászatának választott Heimann Családi Birtok, a Sárosdi Pince, a Tüske Pincészet, a Twickel Szőlőbirtok, a Toronyi Pince és a Tűzkő Birtok borait.
A borászokon kívül ebben a teremben ihatott kávét is a felfrissülni vágyó, ezúttal a Segafredo Zanetti Hungária Kft jóvoltából. A hagyományos kávékon kívül ők hoztak egy újfajta kávéízű fagyit, kását, amely a nyári melegben tuti nagy sikernek fog örvendeni, hiszen a létező legkellemesebb módon vihetünk be egy kis koffeint. Hogy jobban bírjam a strapát, be is kanalaztam vagy néggyel. Az ingyenes ivóvízről ezúttal is a Szigetközi ásványvíz gondoskodott. Ha pedig valaki megéhezett, ebben a teremben válogathatott a Budai Gesztenyés Étterem finom szendvicsei és a Süss-Édes élet bonbonjai közül.
Az Assur-Liebherr borhűtőket és bortemperálókat kínált bemutatásra, ezúttal azt is megtudtuk, hogy utóbbiak különböző hőmérsékletet is be tudnak állítani magán a hűtőn belül, így akár többféle borok – vörös, fehér, rosé, vagy akár pezsgő! – is tárolhatók egyetlen szerkezetben. Az iSommeliernél megismerhettük az okos dekantálókat, amelyek segítségével már nem órákig, csupán egyetlen percig kell levegőztetnünk a bort ivás előtt. Valamint jelentkezhettünk a Borkollégium kurzusaira is, a teremben egy asztalkánál közvetlenül lehetett beszélgetni a lehetőségekről, a tanulás és vizsgázás menetéről. Kedvező ajánlataikat bárkinek merem javasolni, aki komolyabban el akar mélyülni a borászatban!
Mesterkurzusok
16:00-tól 17:30-ig egy mesterkurzusra is volt belépőnk. Ez nem volt más mint a Szekszárd Balackban – emiatt is lógtuk el a szekszárdi szekciót a Bálteremben – Sebestyén Csilla AIWS és Fiáth Attila AIWS, Master of Wine jelölt előadásában. A másik két kurzus a következő volt: 14:00-tól 15:30-ig St. Andrea exkluzív: a kékfrankos egyedül és házasságban, előadó: Ifj. Lőrincz György, és 18:00-tól 19:30-ig A kadarka lehetőségei – hazai körkép, előadó: Sánta Zoltán.
Szerencsére most is volt egy kis csúszás a programban, így még viszonylag időben érkeztünk. A rendezvényen ezúttal három mesterkurzusból lehetett mazsolázni. A mesterkurzus különterme a bejárati lépcsőtől balra található Valletta I-es teremből nyílt. A kurzusokra külön jegyet kellett váltani, mely csak a belépővel együtt volt érvényes, ára 3000–5000 között mozgott. Egy kurzusra maximum harmincan jelentkezhettek, így villámgyorsan betelt mindenhol a létszám. Az előadásokon külön pohárból történt a kóstolás, ezért a már felvett poharakat előtte le kellett adni az egyik pohárpontnál, cserébe kis kártyát kaptak a résztvevők, amivel a kurzus végeztével visszaszerezhettek egy tiszta poharat.
Ismételten volt kivetítő, grafikonok, jegyzetfüzet és szakszerű kiszolgálás is. A két előadó felváltva beszélt, az idejüket kihasználták, de nekem mégis olyan egy órának tűnt az egész. Legalábbis az előadásrésze. Hat tételt kóstolhatott a résztvevő. Egy 2013-as Kékfrankost a Vida Családi Borbirtokról, egy 2013-as Kékfrankost a – toronymagasan kedvenc – Takler Borbirtokról, egy 2012-es Kékfrankost Hetényi János Pincészetétől Mecseknádasdról, egy 2012-es Kékfrankost a Vesztergombi Pincészettől, egy 2013-as Bikavért az Eszterbauer Borászattól, valamint egy 2013-as Bikavért a Schieber Pincészettől. Ütős válogatás volt, a kurzus után már mentem is levegőzni, aztán bedobtam még egy kávét, és megittam vagy fél liter ásványvizet.
Valletta I
A mesterkurzus után értelemszerűen itt néztünk körbe, mondhatni, itt zártuk a napot, mert este hétre a fotósomnak el kellett mennie egy koncertre. Ismételten gyorsan eltelt az idő, és rengeteg mindent nem láttunk. Ráadásul úgy tűnt, a kurzus után nemcsak a vendégek, de a kiállítók is többen vannak, sokan csak délután 4-5 felé érkeztek. Az idevezető úton nyílt lehetőség a VIP-jeggyel rendelkezőknek betérni a Winelovers VIP Loungeba, ahol olyan borokat is megkóstolhattak, amit máshol nem állítottak ki. Két egyéb VIP-szekciót is elkülönítettek, a Trinety VIP és a délután öttől nyíló E.ON VIP néven, ahová elsősorban a szakmában mozgó emberek léphetett be. A Mesterkurzussal szemközt pedig a Bikavér különterem kínálta tételeit, egészen pontosan tizenhármat.
A folyosóról betérve a vendégek kóstolót kaphattak a Bagya Farkas Kft. házi kenyereiből és speciális húskészítményeiből – említettem már a vaddisznó tokaszalonnát? A terembe betérve bárki beleütközhetett a Stelázsi terülj terülj asztalkájába, ahol szintén vásárolhatott harapnivalót a bor mellé. Aki valami ennél is különlegesebbre vágyott, az a Gourmand Company Terra Tuffola szarvasgombás termékei közül válogathatott, legyen az csokoládé, olaj vagy éppen krém, a szarvasgomba egyedi ízvilága mindenbe dob egy kis extrát. A Magos Varázs egészséges ételeket kínált. Mudrák Béla ezúttal teljes valójában is megjelent, és nem csupán művészi portékáit kínálta eladásra, de kóstolót is hozott különféle olajokból és finom ételekből.
Borok tekintetében ebben a teremben Badacsony, Balatonboglár, Balatonfüred-Csopak, Eger, Pécs, Tolna és Villány borvidéke kapott helyet. A teremben az egyik legelső pincészet, amit kipróbáltunk a Homola volt Csopakról, és lényegében az ezüstérmet nekik is ítéltük, mert nagyon szívélyes volt a vendéglátás az asztaluknál. Pedig gyorsan hozzátenném, ők is hoztak hordómintát. Szintén Csopakról érkezett a Schieszl Borászat, de az ő Kékfrankosuk annyira nem nyerte el a tetszésemet. És csakhogy Csopakot kivégezzük, a Söptei Pincészetnél, valamint a Szent Donát Birtoktól is megkóstoltuk mind a Kékfrankost, mind pedig a Rosét.
Villány Szekszárd mellett a másik örök favoritom, így Csopak után értelemszerű folytatás volt. Örültem, hogy a Ruppert Pincészet, a Heumann Pincészet, a Polgár Pince és Gere Tamás és Zsolt Pincészete is képviseltette magát. Bár ekkor már többnyire inkább csak rosét ittam, Gerééknél azért megkóstoltam a hozott Kékfrankost, és nem is bántam meg. Heumannék pedig a ritkán felbukkanó Kadarkát is hoztak. A Tolnai vidékről érkezett Gróf Apponyi Pincészete, náluk is Kékfrankos volt elsősorban. Zárásnak az Egri borvidéket támadtuk be, elsősorban a Thummerer Pince és a Gróf Buttler Borászat kínálatát, mert mindketten hoztak Bikavért is. Az egri borvidékről az utolsó pincészet a Nyolcas és Fia Borház volt, ahová eljutottunk. Még elnéztünk a Winelovers Szelekciójához, akik mindig hoznak olyan borokból is, amelyeknek a kiállítói sajnos nem tudtak eljönni, de szeretnék, ha elérhetőek lennének. Ilyen volt a Sauska Villányból vagy a sokat dicsért Ráspi Sopronból.
És ezzel zártuk is a napot, mert eddigre legalább negyven deci bort megittam, még az is csoda, hogy tudtam járni. Ahogy az előző teremben, itt is jó pár pincészet kimaradt. Nevük álljon itt mementóul. Badacsonyból eljött a Csobánci Bormanufaktúra, a Kristinus Borbirtok Balatonboglárról, a Grál Borpince Tolnáról, a Planina Borház Mohácsról. Valamint az egri borvidékről: Dula Szőlőbirtok és Borgazdaság, Egri Borvár Tóth Ferenc Pincészete, a Hagymási Pincészet, az Ostoros Novaj Bor, a Petrényi Winery, Vince Béla Borászata, és a Havas&Tímár Pincészet.
Ismételten nagyszerű élményben lehetett részünk. Köszönjük a meghívást dr. Tábor Istvánnak, a Trinety Media Kft. ügyvezetőjének, valamint Bánlaki Dalma Stellának, a Vinoport.hu főszerkesztőjének, aki a szervezésben való aktív részvételével nagyon sok helyen segítette a mi munkánkat is.
Végezetül megragadnám az alkalmat arra, hogy ismételten felhívjam a figyelmet a most szombaton esedékes Pezsgő Június Nagykóstolóra, amit szintén a Corinthia Hotelben rendeznek meg 14:00 és 22:00 között. Gyertek el minél többen, három mesterkurzus, 44 pincészet és 11 egyéb kiállító gondoskodik a színes programról. Nagyon finom pezsgők lesznek – rosé és fehér is –, az előkóstolás már megtörtént.
fotók: Magyar Nikoletta
Amennyiben tetszett a beszámoló, oszd meg a Facebook-oldaladon!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése