Október 8-án, két hete rendezte meg a Winelovers az idei Olaszrizling Október programját, ami az egyetlen az öt nagy kóstolóból, ami nem kapott új nevet. Sorrendben a negyedik volt. Az első a Tokaji Máricus, a második a Kékfrankos Április, a harmadik pedig a Pezsgő Június volt. A rendezvénynek ezúttal is a lenyűgözően szép és elegáns Corinthia Hotel Budapest adott otthont. A bemutató a második legnagyobb volt a Tokaji borokat bemutató óta, több mint nyolcvan különböző pincészet jött el bemutatni tételeit. A rendezvény során tizenegy egyéb kiállító is színesítette a kínálatot. Aki pedig a rizling világában mélyebben szeretett volna elmerülni, az három mesterkurzus közül választhatott.
Mesterkurzusok
A rendezvényen ezúttal három mesterkurzusból lehetett mazsolázni. A mesterkurzus különterme a bejárati lépcsőtől balra található Valletta I-es teremből nyílt. A kurzusokra külön jegyet kellett váltani, mely csak a belépővel együtt volt érvényes, áruk 3000-5000 forint között ingadozott. Az első mesterkurzus 14:00-tól 15:30-ig tartott, címe: Rizling Vlassky, welschriesing és grasevina - Határon túli olaszrizling volt, Káli Ildikó borszakíró, boroktató, és sommelier előadásában. A második: 16:00-tól 17:30-ig Volcanic Olaszrizling from the view of a foreigner, előadó: Robert Smyth nemzetközi borakadémikus, borszakíró. Az eladás angol nyelven zajlott. Az utolsó pedig 18:00-tól 19:30-ig Modern kihívások - A gyümölcsösség megőrzése a borokban volt Szendei Gergő borász, MTKI szaktanácsadó előadásában.
Mint legutóbb ezúttal egy mesterkurzussal kezdtünk, egészen pontosan az utolsóval. Nem akarom sokáig szaporítani a szót. Valószínűleg ez volt a legrosszabb előadás, amin részt vettem, egész évben, mióta erre a rendezvényre járunk. Meg merem kockáztatni látatlanban is, hogy talán azon előadásokat is ideszámíthatjuk, amikre be se jutottunk. Először is a borsor impozáns volt, de engem a 14 tétel rögvest megrémített. Mesterkurzussal kezdeni, amikor még csak éppen hogy felmértük a kiállítókat, hogy követhettünk el ilyen dőreséget? Ennél is durvább volt, amikor az első három négy ihatóbb tétel után sorra érkeztek, a szinte minősíthetetlen darabok. Az egyiknek vízízű, a másik mocsárszagú, a harmadik olyan zavaros hordóminta, hogy miért is akarnám én ezt megkóstolni, savanyú, és így tovább. Egész új értelmet nyert, a "ezen tételek máshol nem kóstolhatóak a rendezvény ideje alatt" mondat.
Minderre rátett egy lapáttal, hogy maga az eladás sem volt érdekes, mert Szendei rendre kémiai, és fizikai folyamatokat magyarázott, képletekkel, molekulákkal, vegyületekkel, amik miatt unalomba fulladt az egész, mert a teremben nagyjából három ember értette miről is van szó, és őket is szemmel láthatóan hidegen hagyta. Az a fajta előadás volt, ami egy idő után már csak magát az előadót érdekli, az ilyenekről lógnak ki a diákok egyetemi órákról. Természetesen az mindenképpen tisztelendő, hogy Szendei ilyen aprólékossággal belement a témába, és látszott, hogy sokat készült, és gondosan megtervezte az előadás menetét. de ennyire nem lehet szakmázni laikusoknak, sőt megmerem kockáztatni, hogy a profi borászok között sem érti, vagy foglalkozik ilyen mélységben a vegyészettel. aminek hangsúlyozása páni félelmet ébresztett néhány vendégben, hogy akkor most borászati, vagy vegyészeti terméket fogyaszt az ember.
Az előadás ezen kívül túlságosan hosszúra is nyúlt, majdnem félórával feszítette túl az eleve 90 percet, ami az eddigi tapasztalatok alapján rendre inkább 70-80 volt. Ennyi tételnél biológiai szükségszerűség, hogy az emberek az utolsó félórában ki-be járkáltak a terem és a WC között, sokan pusmogtak, inkább egymással beszélgettek mint az előadásra figyeltek volna, emiatt az utolsó húsz perc már tényleg felesleges volt. Erre egy előadónak figyelnie kell, ha elveszti a közönség érdeklődését, nem az a megoldás, hogy ugyanabban a tempóban folytatja, semmin nem változtatva. Persze mondhatnám, hogy a résztvevők eddigre már becsiccsentettek, de ahogy láttam, elég sokan használták a kihelyezett köpőcsészéket. Mindenesetre ahogy szoktam volt mondani, ebből is tanult az ember.
A mesterkurzus végeztével máris mentünk a Pellini Lounge-ba, bedobni két kávét, és felfalni féltucat szendvicset vagy egyéb finomságot. A kínálatot a már jól bevált Stelázsi, Budai Gesztenyés Étterem, Süss-Édes élet, Gourmand Company Terra Tuffola szarvasgombás termékei adták. Új kiállítónak számított a Picual Delikát, mely prémium minőségű olajokat, ropogtatós rágcsálnivalókat kínált, valamint a Finucci Street Food Company. Maradtunk a jól bevált Stelázsi tapas tálnál, valamint a Terra Tuffola szarvasgombás olajánál. Az viszont többeket hideg zuhanyként ért, hogy az eddigi kóstolókon ingyenesen, és korlátlan mennyiségben vételezhető kávéért is külön kellett már fizetni. Bár én azért hozzátenném, hogy Pelliniék most először szolgáltatták a kávét. Miközben regenerálódtunk, összefutottam egy évek óta nem látott barátommal, - ezért is érdemes ilyen kóstolókra eljönni -, és miközben azt firtattuk mi történt az elmúlt évek során a másikkal, neki kezdtünk felfedezni a kiállítókat.
Bálterem (Winelowers terem)
Előzetesként is megjegyeznék annyit, hogy abból a szempontból előnyösebb volt a mostani kóstoló, hogy minden kiállító szinte kivétel nélkül, csak olaszrizlinget hozott. Néhány asztalnál lehetett találni rajnait, de a különbség elsősorban abból eredet, hogy 2013-as, 2014-es, vagy 2015-ös palackkal kínáltak meg. Esetleg 2016-os hordómintával, de szerencsére ezekből nem volt sok, és a korábbi tapasztalatok miatt, ezeket nem erőltettük. Azt is megtudtuk, hogy a világ nagy részén, ha Olaszrizlinget kérsz valójában Rajnai Rizlinget kapsz, míg az egyelőre új név nélkül maradt klasszikus Olaszrizling majdhogynem hungaricumnak számít, mert már sokkal jobb eredményt produkál, mint hazájában Franciaországban, ahonnét a 19. századi nagy filoxéra járvány miatt hozták be, hogy pótolják az elpusztult tőkéket. Az utolsó nagy különbséget az jelentette, hogy reduktív (acéltartályos), vagy tölgyfahordós eljárással készült a bor, a legtöbb kiállító reduktív borokat kínált, de néhol lehetett találni klasszikus hordós érlelésűt is.
Mindezek miatt, ezúttal nem ismételném unásig, hogy melyik asztalnál melyik évjáratot hajtottuk le a gallér mögé, inkább azokat a termelőket emelném ki képekben, ahová odafértünk, és jót beszélgettünk - ez mindig azt jelenti, hogy finom a bor, és kedves a kínáló. Ráadásul rengeteg vendég jött el, látszott, hogy már beindult az idény, és sokkal többen választották a rendezvényt ebben a hónapban, dacára a jó időnek, mint a nyári pezsgőkóstoló idején, amelyen a legkevesebben voltak. A pincészetek ezúttal is terület alapján voltak csoportosítva a két nagy teremben, a bálteremben Badacsony, Nagy-Somló, Balatonboglár, Mór, Neszmély, Mátra, Villány és a Felvidék borai kaptak helyet.
Kezdjük Balatonboglárral, ahonnét az egyik nagyobb kiállítón, a Kristinus Borbirtokon kívül, a Katona Borház, a Várszegi Pincészet, és a Fáncsi Hegyi Pince érkezett. A másik nagyobb kiállítót a teremben a Kreinbacher Birtok jelentette Nagy-Somlóról. Szintén innét érintkezett Kolonics Károly Pincészete, a Somlói Vándor Pince, a Spiegelberg Kézműves Borpince, a Kancellár Birtok, a Dénes Hegybirtok, és a Zsirai Pincészet. Badacsonyból rengeteg pincészet érkezett. Innét jött a Canter Borház, az A'Capella Szőlőbirtok, a Bajnóczy Pince, Bakó Ambrus Pincészete, a Bencze Családi Birtok, a BioVitis Pincészet, a Boksay Pincészet, a Borbély Családi Pincészet, a Büttner Bormanufaktúra, a Csobánci Bormanufaktúra, az Első Magyar Borház - Szeremley Borház, a Fata Pince, a Folly Arborétum és Borászat, a Gilvesy Pincészet, a Laposa Birtok, a Málik Pince, a Sabar Borház, a Skizo Bor, a Szászi Pince, és a Villa Tolnay.
A bálteremben tehát elsöprő többséggel Balatoni borok uralkodtak, de jó néhány kisebb régiói is képviseltette magát, ahol rizling készítéssel foglalkoznak. Szlovákiából, egészen pontosan Kürtről érkezett a Kasnyik Családi Pincészet, és a Mátyás Családi Pincészet is, a MOVINO spol s.r.o. Vel'ky Kritísből látogatott el a rendezvényre, Bott Frigyes Borászata pedig a Garam mentéről, vagyis négy pincészet is képviselte hazánk azon régiójának borászatát, amely lassan száz éve másik országhoz tartozik. Viszonylag sokan jöttek a Mátra vidékéről; a Dubicz Borászat és Szőlőbirtok, a Csernyik Pince, örök kedvencem a GOBRI Pince, a Kiss Attila Borászat, a Molnár és Fiai Pincészet, és Szőke Mátyás Pincészete. Villányból a Joó Pincészet, és a Ruppert Borház jött el, valamint egy-egy érkezett Neszmélyből, és Mórról, előbbit Kamocsay Ákos Prémium Borai, utóbbit pedig a Csetvei Pince képviselte.
Valamint ebben a teremben kapott helyet még néhány egyéb kiállító is, akiket az előző kóstolók miatt már betéve ismertünk: az Assur-Liebherr borhűtőket és bortemperálókat mutatott be ismét, valamint ezúttal is jelentkezhettünk a Borkollégium kurzusaira, ahol ezúttal még egy csuda finom citromtortát is kaptunk. A folyosón pedig még belefuthattunk egy új kiállítóba is. A Színfolt Kft. fa tárolói mellé elhozta a nagyon ötletes Vinturi borszellőztetőket, melyek az átöntés alkalmával már dekantálják is a bort, megspórolva is a több órás folyamatot. Tetszetős alternatívát kínálva azoknak, akik nem szeretnének sokat várni egy finom bor elfogyasztásával, de nincs is több százezer forintjuk erre, hogy digitális dekantálóba ruházzanak be. A Színfolt Kft. a termék kizárólagos magyarországi disztribútora, a honlapjukon meg lehet rendelni az eszközt. Nagyon praktikus.
Valetta I. (Borászportál terem)
Az ide vezető úton nyílt lehetőség a VIP-jeggyel rendelkezőknek betérni a VIP-loungeba, ahol olyan tételeket is megkóstolhattak, amelyeket máshol nem állítottak ki. A mesterkurzustermet leszámítva ezúttal sem volt külön terem. Az ebben a teremben helyet kapó régiók a következők voltak: Balatonfüred-csopak, Balaton-felvidék, Pannonhalma, Eger, Pécs, Hajós-Baja, és Zala. Tehát elmondható, hogy még dacára az bálteremben uralkodó balatoni területeknek, még így is bőségesen jutott ebbe a terembe is. Kezdjük is a balatoni pincészetekkel. Csopakról érkezett a Csiszár Család Pincészete, a Dobosi Pincészet, a Figula Pincészet, a Gyukli Pince, a Homola Pincészet, a Koczor Pincészet, a Lídia Borház, a Martinus Borház, a Petrányi Pince, a Schieszl-Vendéglő és Borház, a Skrabski Pince, a Söptei Pincészet és Étterem, a Szent Donát Birtok, és a Zelna Borászat.
Továbbra is a balatoni dominanciánál maradva, Balaton-felvidékről is nagyon sokan érkeztek. A Csali Szőlőbirtok Krokodilbora, az Egly Szőlőbirtok és Borászat, a Fodorvin Családi Pincészet, a Gál Szőlőbirtok és Pincészet, a Hertzka Birtok, Istvándy Jenő Pincészete, a Káli Kövek, és a Káli Balázs Pincéje, a Kőróka Pincészet, a Lantos és Monoki Pince, a Nagy és Nagy Borászat, a Pálffy Szőlőbirtok és Pince, és a Trombitás Borház.
A Balatont elhagyva, Egerből három pincészet érkezett: Gál Lajos, a Hagymási Pincészet, és a Havas és Tímár Pincészet. Pannonhalmáról is jött két borászat, a Babarczi Pince, és a Cseri Pincészet. Hajós és Baja környékéről szintén kettő; a Béla Borászat, és a Sziegl Pince. Zalából szintúgy kettő: a Bezerics Borászat, és a Bussay Pincészet. Végezetül Pécsről is jött egy termelő, a Belward Pincéből.
Elmondható tehát, hogy bár az ország nagyon sok helységéből látogattak el a rendezvényre termelők, mégis 80%-ban a Balaton környékéről jöttek, mert az egykor itt pusztító filoxéra járvány arra kényszerítette a gazdákat, hogy a kihalt kék szőlő fajtákat, az ellenálló Olaszrizlinggel helyettesítsék, és így lett a Balaton környéke az ország legjobb Olaszrizling termőterülete.
Mint minden alkalommal, ezúttal is szeretnék köszönetet mondani a meghívásért dr. Tábor Istvánnak, a Trinety Media Kft. ügyvezetőjének. És természetesen itt ragadnám meg az alkalmat arra is, hogy felhívjam a figyelmet a következő, s egyben az év utolsó nagykóstolójára, a november 26-án megrendezésre kerülő Bordói Novemberre. Találkozzunk ott.
fotók: Magyar Nikoletta
Ha tetszett a beszámoló, kérlek lájkold a Facebook oldalunkat!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése