Összes oldalmegjelenítés

2010. október 3., vasárnap

Szekszárdi borfesztivál - 2010

"Éltünk, nem éltünk, kinek fontos igazán?... Bölcsek leszünk, mint a bor, melyet ittunk, s vállvonogatva beszélünk az utókor istenítéletéről. Mert minden bölcsesség alja, melyet a Magyar hazai borból és a műveltségből tanult, ennyi: szeretni kell az életet, s nem kell törődni a világ ítéletével. Minden más hiúság." Márai Sándor

Idén is megrendezésre kerültek az oly sok éves múltra visszatekintő Szekszárdi Bornapok, a város talán legfrekventáltabbnak nevezhető pontján, a Béla Király téren. Noha a három napos rendezvény ideje alatt szinte folyamatosan esett az eső, a szekszárdi, s az ország különböző pontjaiból érkezett látogatókat ez mit sem zavarta a zamatosabbnál zamatosabb borok kóstolásában.





A megye legnevesebb pincészetei kínálták az általuk oly nagy műgonddal megkreált borcsodákat, amelyek nemzetközi mércével mérve is versenyképes nedűnek bizonyulnak. A nagyok közül csak példálózva megemlíteném: Taklerék, Vesztergombiék, Dúzsiék, s nem utolsósorban a Liszt pincészet, valamint a Fekete Borpince borcsodáit. Én már évek óta Vesztergombiék Turul Cuvée-jének vagyok elkötelezett híve, no persze a Takler pince Primáriusát (mely borral 2003-ban aranyérmet nyert Bordeaux-ban) és Regnum Cuvée-jét sem utasítom vissza. Természetesen minden évben megízlelem a híres szekszárdi kadarka könnyed, nem mély, rubinszínű, mégis kimondottan ízgazdag nedűjét, mely idén kifejezetten elnyerte tetszésemet, ugyanis az össze nem téveszthető fűszeressége mellett markánsan kihangsúlyozódott kellemesen gyümölcsös íze is.



S ha a sok bor kóstolgatását követően az ember gyomorsava kissé megemelkedett - éhségérzetet kiváltva, karnyújtásnyira megtalálhatók voltak az ízletesebbnél ízletesebb falatokkal csábító úgynevezett sátraskonyhák, a maguk jellegzetes szüreti étkeinek választékos kínálatával. Igen kérem, a választékkal, s az ízvilággal egy csepp probléma sem akadt, annál inkább az étkek nem kicsit borsos áraival. Nem vagyok egy garasoskodó embernek mondható, de két darab töltött káposzta - mely egy adagnak felelt meg - 1600,- forintos ára, igencsak letaglózott. Ennél már csak az egy szelet rozmaringos sült bárányhús plusz savanyúság 2500,- forintos ellenértéke döbbentett meg jobban, természetesen a köret ára még mindezek felett állt.

Tekintve, hogy a - szegény és elkeseredett - nép "kenyeret akar s cirkuszt" meg kell adni nekik, s ha éppen a "cirkuszban" éhezik meg, nyilván nem fog hazaszaladni a város másik végébe, netalántán vidékre egy zsíros kenyeret "bekapni", hanem megveszi a helyben kínálkozó méregdrága finomságokat, s "természetesen" ezt a vendéglátónak "politikus módon" ki is kell használnia. Mindezek ellenére, azt kell mondanom, hogy: "volt ott eszem-iszom, dínomdánom!"

A péntek-szombati sokszínű, színvonalas kulturális programot, kiállításokat, szüret szépe választást, borrendi avatót, és harcművészeti bemutatót, majd az esték befejező programjaként rendezett hajnalig tartó bulikat követően, vasárnap délelőtt már fáradtabb emberekkel találkozhattunk, de még e napon is felfedezhető volt néhány új arc, akik a zárónapi rendezvényre érkeztek.

A fesztivál bezárását követően a vendégek még eltöltöttek pár órát a kicsit megtépázott sátrak, esővíztől tocsogó borutcák között, majd a sötétedés bekövetkeztével a három napon át zsibongó tér elcsendesedett.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...