Verjus, (Zöld lé) savanyú must, be nem érett szőlő leve - Vitis vinifera
jus de raisins verts sans pépin; verjuice [angol] olaszul agresto-nak hívják.
Legjobb a szüret után a tőkéken maradt éretlen fürtökből készíteni, amelyek már úgysem érnek be, de Verjus-készítés esetén nem megy veszendőbe a fürtritkítás során leszedett termés sem.
A középkori francia konyha fontos kelléke, hét liternyi fogyasztást számoltak belőle személyenként évente.
Mustárokat is hígítottak vele vagy ecet helyett használták.
A 18. századtól kevésbé használatos, inkább borral, citrommal vagy az ecetek széles választékával főznek.
Ma ismét divatba jött, kedvező élettani hatása miatt. Leginkább a szív- és érrendszeri megbetegedések ellen véd. Antioxidáns, gyulladáscsökkentő, gátolja a tumorok fejlődését.
Vízzel hígítva szörpként is fogyasztható.
A verjus savai a citromhoz, illetve az ecethez képest finomabbak, rafináltabbak, jellegük sokkal kevésbé tolakodó. Ízharmóniája akkor igazán szembetűnő, ha az ételhez, illetve salátához könnyű, elegáns fehérbort szolgálnak fel.
Még több érdekességet itt olvashattok róla.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése