2010. február 27., szombat
2010. február 12., péntek
Borjour Magnum korai szüret - 2010
Múlt héten rendezték meg Borjour Magnumot, ahol több mint 50 borász képviseltette magát, 200 különféle borral. S mindezt a az ELTE Gömb Aulájában kivitelezték, vagy legalábbis próbálták. A jeles eseményre maximum 1000 fő jelentkezhetett, 4000 huf/fő helyszíni, vagy 3500/fő elővételi jegyár ellenében.
Néhány tartós kedvenc: Bock József, Demeter Zoltán, Disznókő, Dúzsi Tamás, Frittmann, Gál Tibor, Gere Attila, Hungária, Konyári, Laposa, Légli Ottó, Malatinszky, Oremus, Polgár, Sauska, St. Andrea, Thummerer, Törley, Vesztergombi, Vida, Vylyan, Weninger, illetve hat borkereskedés: 75cl, Borkápolna, Borkollégium-Borszalon, Bortársaság, Terroir Club, Veritas.
Az ilyen események általában a szervezésen állnak, vagy buknak.
Amióta nem csupán baráti társaságok által összedobott estekre kukkantok be, egyre inkább kezdem látni, hogy a rendezvényszervezés iszonyatos gyermekbetegség hazánkban. Olyannyira, hogy egyáltalán nem baj, ha még pár évtizedig nem nyerjük el a hőn áhított olimpiai szervezés jogát, mert a végén csak kiröhögnének.
Igaz, ennyi pénzért egyáltalán nem rossz ha olyan nedűket iszogathatunk, amelyekből máskor egy üveg kerül ennyibe. Viszont ha ennyi a szabott ár, akkor ennyiért kell minőséget nyújtani. Például legyen feltüntetve, hogyan lehet bejutni a helyszínre, és a portás ne hányaveti módon közölje, hogy itt bizony nem tudnak átmenni. Amikor meg végre megtalálja az ember a keresett helyet, az ott álló biztonsági ne üvöltsön rá az érkezőre, hogy: "Hová akarnak menni?" A pohárért ne kelljen már plusz 1000 huf letétet fizetni, stb. Csodáltam, hogy a ruhatár benne van az árban.
Leülni nem lehet, csak apró asztalkáknál ácsorogni - de azt is csak akkor, ha néhány VIP-es újságíró nem azon írja az esszéjét. A legnagyobb baj a sörkorcsolya. Mert aki bort iszik és műértő az azért, aki meg bort iszik és szeretne talpon maradni, az meg azért szeret eszegetni különféle dolgokat. Szőlő, dió, mandula sehol.
Sajtból meg csak egyféle, az is horror áron. BIOSAJT! Egyrészt miért vagyok rákényszerítve, hogy biosajtot egyek, - olyan vadhajtásba menő különlegesen beszerezhetetlen sajtokról álmodozni, mint egy jóféle Trappista nem is merek - másrészt miért vagyok kénytelen magamat hülyének nézetni, hogy ez valójában háromféle, mert ugyanazt a BIOSAJTOT megforgatták hagymában, meg paprikában is. És melléje van kolbász, meg sonka, persze minden bio. Meg pogácsa, meg kenyér. Sikerült szíven szúrni az egész rendezvényt.
Borok tekintetében csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Aki valaha betévedt egy jobbféle Borutcába az tudja, miről beszélek. Kb. 1 deci - kevésbé fukaroknál két deci - bort lehetett egyszerre kérni, csak most nem kellett fizetni minden egyes pohár után. Számomra természetesen a legjobb borok az isteni Tokaji csemegék, sajnos mindössze az Andrássy pincészet hozott hat puttonyos aszút.
Oda vissza is mentem repetázni, amíg bírta a lábam. Aztán a másik kincsesbánya, a Szekszárd, Villány páros, Vesztergombi, Bock, Gál, Güntzer, egyedül Takler hiányzott. Mire az erősebb testesebb vörösborokat benyaltuk, voltaképp már az sem tűnt fel, hogy ennyi vörös fejű embert egy helyen már ritkán láttam. Sajnos keserű szájízzel távoztunk, és ebben nem a borok voltak a ludasok. Így hát a következő Borjourra teletömöm a zsebem a legkülönfélébb sajtokkal.
Addig is Bort, Búzát, és Bakony Camambert!
Borjour
Néhány tartós kedvenc: Bock József, Demeter Zoltán, Disznókő, Dúzsi Tamás, Frittmann, Gál Tibor, Gere Attila, Hungária, Konyári, Laposa, Légli Ottó, Malatinszky, Oremus, Polgár, Sauska, St. Andrea, Thummerer, Törley, Vesztergombi, Vida, Vylyan, Weninger, illetve hat borkereskedés: 75cl, Borkápolna, Borkollégium-Borszalon, Bortársaság, Terroir Club, Veritas.
Az ilyen események általában a szervezésen állnak, vagy buknak.
Amióta nem csupán baráti társaságok által összedobott estekre kukkantok be, egyre inkább kezdem látni, hogy a rendezvényszervezés iszonyatos gyermekbetegség hazánkban. Olyannyira, hogy egyáltalán nem baj, ha még pár évtizedig nem nyerjük el a hőn áhított olimpiai szervezés jogát, mert a végén csak kiröhögnének.
Igaz, ennyi pénzért egyáltalán nem rossz ha olyan nedűket iszogathatunk, amelyekből máskor egy üveg kerül ennyibe. Viszont ha ennyi a szabott ár, akkor ennyiért kell minőséget nyújtani. Például legyen feltüntetve, hogyan lehet bejutni a helyszínre, és a portás ne hányaveti módon közölje, hogy itt bizony nem tudnak átmenni. Amikor meg végre megtalálja az ember a keresett helyet, az ott álló biztonsági ne üvöltsön rá az érkezőre, hogy: "Hová akarnak menni?" A pohárért ne kelljen már plusz 1000 huf letétet fizetni, stb. Csodáltam, hogy a ruhatár benne van az árban.
Leülni nem lehet, csak apró asztalkáknál ácsorogni - de azt is csak akkor, ha néhány VIP-es újságíró nem azon írja az esszéjét. A legnagyobb baj a sörkorcsolya. Mert aki bort iszik és műértő az azért, aki meg bort iszik és szeretne talpon maradni, az meg azért szeret eszegetni különféle dolgokat. Szőlő, dió, mandula sehol.
Sajtból meg csak egyféle, az is horror áron. BIOSAJT! Egyrészt miért vagyok rákényszerítve, hogy biosajtot egyek, - olyan vadhajtásba menő különlegesen beszerezhetetlen sajtokról álmodozni, mint egy jóféle Trappista nem is merek - másrészt miért vagyok kénytelen magamat hülyének nézetni, hogy ez valójában háromféle, mert ugyanazt a BIOSAJTOT megforgatták hagymában, meg paprikában is. És melléje van kolbász, meg sonka, persze minden bio. Meg pogácsa, meg kenyér. Sikerült szíven szúrni az egész rendezvényt.
Borok tekintetében csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Aki valaha betévedt egy jobbféle Borutcába az tudja, miről beszélek. Kb. 1 deci - kevésbé fukaroknál két deci - bort lehetett egyszerre kérni, csak most nem kellett fizetni minden egyes pohár után. Számomra természetesen a legjobb borok az isteni Tokaji csemegék, sajnos mindössze az Andrássy pincészet hozott hat puttonyos aszút.
Oda vissza is mentem repetázni, amíg bírta a lábam. Aztán a másik kincsesbánya, a Szekszárd, Villány páros, Vesztergombi, Bock, Gál, Güntzer, egyedül Takler hiányzott. Mire az erősebb testesebb vörösborokat benyaltuk, voltaképp már az sem tűnt fel, hogy ennyi vörös fejű embert egy helyen már ritkán láttam. Sajnos keserű szájízzel távoztunk, és ebben nem a borok voltak a ludasok. Így hát a következő Borjourra teletömöm a zsebem a legkülönfélébb sajtokkal.
Addig is Bort, Búzát, és Bakony Camambert!
Borjour
2010. február 1., hétfő
Bor volt bor nem volt...
Sziasztok!
Miért is gondoltam, hogy blogot írok a borokról?
Először is mert érdekelnek és szeretném rendszerezni ezen nemes nedűvel kapcsolatban szerzett tapasztalataimat.
Hol is kezdjem? Talán a legelején.
Általános iskolám névadója a híres szőlőnemesítő Mathiász János volt. Úgyhogy elég korán elkezdtem ismerkedni a szőlővel és a szürettel. Bár csupán 4-ik osztálytól folytattam ebben az iskolában a tanulmányaim, amikor is Katonatelepre költöztem szüleimmel.
Katonatelepen üzemel a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet, ami egy idő óta már a Budapesti Covinus egyetemhez tartozik.
Középiskolába a szintén híres szőlőnemesítő Kocsis Pál Mezőgazdasági Szakközépiskolába jártam.
A tanüzemi gyakorlatok során sokat szüreteltünk. Nos akkor nagyon nem szerettem.
Szüleimmel is évente jártunk szüretelni. Leginkább Helvéciára.
De a szőlő természetesen otthon a kertünkben is megtalálható.
Később a borkészítéssel is elkezdtem ismerkedni. Kezdetkor leginkább a vörösborok érdekeltek, mivel egészségügyi hatásuk is meghatározó.
Leginkább Zweigelteket kóstoltam nagyrészt. De akkor még nem tudományos alapon inkább csak kólával.
Nagyon sokáig nem is ittam fehérbort. A fehérborokkal csupán pár éve ismerkedem.
Jelenleg pedig már mindenfajta féle szőlőből készülő bor érdekel. De ugyanúgy a különböző technológiai eljárással készülő tételek is érdekelnek.
Lényeg mindig a minőség! Na és persze a mennyiség! :)
Annak idején a magyar borok népszerűsítésére indított Magyar Bor Mindenkor reklám keltette fel az érdeklődésem a borok iránt. Azóta mindig figyelemmel kísérem a kampányokat, az új megjelenéseket.
Ajánlom minden borkedvelőnek a Kvízpart izgalmas boros kvízeit.
Illetve a Belga - Boros számuk is megadja a hangulatot egy finom bor elkortyolásához.
Miért is gondoltam, hogy blogot írok a borokról?
Először is mert érdekelnek és szeretném rendszerezni ezen nemes nedűvel kapcsolatban szerzett tapasztalataimat.
Hol is kezdjem? Talán a legelején.
Általános iskolám névadója a híres szőlőnemesítő Mathiász János volt. Úgyhogy elég korán elkezdtem ismerkedni a szőlővel és a szürettel. Bár csupán 4-ik osztálytól folytattam ebben az iskolában a tanulmányaim, amikor is Katonatelepre költöztem szüleimmel.
Katonatelepen üzemel a Szőlészeti és Borászati Kutatóintézet, ami egy idő óta már a Budapesti Covinus egyetemhez tartozik.
Középiskolába a szintén híres szőlőnemesítő Kocsis Pál Mezőgazdasági Szakközépiskolába jártam.
A tanüzemi gyakorlatok során sokat szüreteltünk. Nos akkor nagyon nem szerettem.
Szüleimmel is évente jártunk szüretelni. Leginkább Helvéciára.
De a szőlő természetesen otthon a kertünkben is megtalálható.
Később a borkészítéssel is elkezdtem ismerkedni. Kezdetkor leginkább a vörösborok érdekeltek, mivel egészségügyi hatásuk is meghatározó.
Leginkább Zweigelteket kóstoltam nagyrészt. De akkor még nem tudományos alapon inkább csak kólával.
Nagyon sokáig nem is ittam fehérbort. A fehérborokkal csupán pár éve ismerkedem.
Jelenleg pedig már mindenfajta féle szőlőből készülő bor érdekel. De ugyanúgy a különböző technológiai eljárással készülő tételek is érdekelnek.
Lényeg mindig a minőség! Na és persze a mennyiség! :)
Ajánlom minden borkedvelőnek a Kvízpart izgalmas boros kvízeit.
Illetve a Belga - Boros számuk is megadja a hangulatot egy finom bor elkortyolásához.
Ha kedvet kaptatok egy jó boros filmhez. 10 legjobb boros film.
Na és persze a Borfokoló blogom is ajánlom mindenkinek, ahol leginkább olyan témában születnek cikkek, amely téma velem szembejön, inspirál és általa új ismereteket szerzek és ezért szeretném veletek is megosztani.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
