Összes oldalmegjelenítés

2010. február 12., péntek

Borjour Magnum korai szüret - 2010

Múlt héten rendezték meg Borjour Magnumot, ahol több mint 50 borász képviseltette magát, 200 különféle borral. S mindezt a az ELTE Gömb Aulájában kivitelezték, vagy legalábbis próbálták. A jeles eseményre maximum 1000 fő jelentkezhetett, 4000 huf/fő helyszíni, vagy 3500/fő elővételi jegyár ellenében.
http://3.bp.blogspot.com/_pRXne7r91E4/S4-sgHSFI6I/AAAAAAAAAlU/2e7Rf6rZeSg/s320/Borjour+Magnum+2.jpg

Néhány tartós kedvenc: Bock József, Demeter Zoltán, Disznókő, Dúzsi Tamás, Frittmann, Gál Tibor, Gere Attila, Hungária, Konyári, Laposa, Légli Ottó, Malatinszky, Oremus, Polgár, Sauska, St. Andrea, Thummerer, Törley, Vesztergombi, Vida, Vylyan, Weninger, illetve hat borkereskedés: 75cl, Borkápolna, Borkollégium-Borszalon, Bortársaság, Terroir Club, Veritas.

Az ilyen események általában a szervezésen állnak, vagy buknak.

Amióta nem csupán baráti társaságok által összedobott estekre kukkantok be, egyre inkább kezdem látni, hogy a rendezvényszervezés iszonyatos gyermekbetegség hazánkban. Olyannyira, hogy egyáltalán nem baj, ha még pár évtizedig nem nyerjük el a hőn áhított olimpiai szervezés jogát, mert a végén csak kiröhögnének.

Igaz, ennyi pénzért egyáltalán nem rossz ha olyan nedűket iszogathatunk, amelyekből máskor egy üveg kerül ennyibe. Viszont ha ennyi a szabott ár, akkor ennyiért kell minőséget nyújtani. Például legyen feltüntetve, hogyan lehet bejutni a helyszínre, és a portás ne hányaveti módon közölje, hogy itt bizony nem tudnak átmenni. Amikor meg végre megtalálja az ember a keresett helyet, az ott álló biztonsági ne üvöltsön rá az érkezőre, hogy: "Hová akarnak menni?" A pohárért ne kelljen már plusz 1000 huf letétet fizetni, stb. Csodáltam, hogy a ruhatár benne van az árban.

Leülni nem lehet, csak apró asztalkáknál ácsorogni - de azt is csak akkor, ha néhány VIP-es újságíró nem azon írja az esszéjét. A legnagyobb baj a sörkorcsolya. Mert aki bort iszik és műértő az azért, aki meg bort iszik és szeretne talpon maradni, az meg azért szeret eszegetni különféle dolgokat. Szőlő, dió, mandula sehol.

Sajtból meg csak egyféle, az is horror áron. BIOSAJT! Egyrészt miért vagyok rákényszerítve, hogy biosajtot egyek, - olyan vadhajtásba menő különlegesen beszerezhetetlen sajtokról álmodozni, mint egy jóféle Trappista nem is merek - másrészt miért vagyok kénytelen magamat hülyének nézetni, hogy ez valójában háromféle, mert ugyanazt a BIOSAJTOT megforgatták hagymában, meg paprikában is. És melléje van kolbász, meg sonka, persze minden bio. Meg pogácsa, meg kenyér. Sikerült szíven szúrni az egész rendezvényt.

Borok tekintetében csak szuperlatívuszokban tudok beszélni. Aki valaha betévedt egy jobbféle Borutcába az tudja, miről beszélek. Kb. 1 deci - kevésbé fukaroknál két deci - bort lehetett egyszerre kérni, csak most nem kellett fizetni minden egyes pohár után. Számomra természetesen a legjobb borok az isteni Tokaji csemegék, sajnos mindössze az Andrássy pincészet hozott hat puttonyos aszút.

Oda vissza is mentem repetázni, amíg bírta a lábam. Aztán a másik kincsesbánya, a Szekszárd, Villány páros, Vesztergombi, Bock, Gál, Güntzer, egyedül Takler hiányzott. Mire az erősebb testesebb vörösborokat benyaltuk, voltaképp már az sem tűnt fel, hogy ennyi vörös fejű embert egy helyen már ritkán láttam. Sajnos keserű szájízzel távoztunk, és ebben nem a borok voltak a ludasok. Így hát a következő Borjourra teletömöm a zsebem a legkülönfélébb sajtokkal.

Addig is Bort, Búzát, és Bakony Camambert!

Borjour 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése

Related Posts Plugin for WordPress, Blogger...