Öt fontos borvidékünk - Borkollégium

Magyarország borvidékei

Sopron (Soproni borvidék) Nagy-Somló (Nagy-Somlói borvidék) Zala (Zalai borvidék) Balaton-felvidék (Balaton-felvidéki borvidék) Badacsony (Badacsonyi borvidék) Balatonfüred-Csopak (Balatonfüred-Csopaki borvidék) Balatonboglár (Balatonboglári borvidék Pannonhalma (Pannonhalmi borvidék) Mór (Móri borvidék) Etyek-Buda (Etyek-Budai borvidék) Neszmély (Neszmélyi borvidék) Tolna (Tolnai borvidék) Szekszárd (Szekszárdi borvidék) Pécs (Pécsi borvidék) Villány (Villányi borvidék) Hajós-Baja (Hajós-Bajai borvidék) Kunság (Kunsági borvidék) Csongrád (Csongrádi borvidék) Mátra (Mátrai borvidék) Eger (Egri borvidék) Bükk (Bükki borvidék) Tokaj (Tokaji borvidék)

Badacsonyi borvidék

Földrajzi elhelyezkedés: A Dunántúl középső részén, a Balaton északi partvidékén helyezkedik el a Ta­polcai- és a Káli-medencében. Összes lehetséges telepítési terület: 4236 ha, ebből I. osztályú: 3722 ha. A jelenlegi beültetett szőlőterület: 1790 ha, ebből termő 1500 ha. Klíma: A védett déli lejtőknek köszönhetően szubmediterrán mikroklíma az uralkodó. Fő talajtípusok: Alapkőzete pannóniai agyag és homok, pliocén bazalt, amelyeken bazaltmál­ladékkal kevert vályogos barna erdőtalajok alakultak ki. Legnagyobb területen termesztett szőlőfajták: Olaszrizling, szürkebarát, rizlingszilváni.

Nagy-Somlói borvidék

Földrajzi elhelyezkedés: A Dunántúl közepén, Pápa és Sümeg között, a Kisalföld keleti határán fekszik. Szőlőtermesztésre alkalmas terület: A termőhelyi kataszter osztályba sorolása szerint összesen 1142 ha. Jelenlegi szőlőterület: 832 ha, ebből termő 737 ha – kizárólag fehérszőlő fajtákkal. Klíma: Kontinentális klíma, a nyugatról és északról érkező hűvösebb légtömegek ha­tását a kiváló fekvések kedvező lejtőszögei képesek ellensúlyozni. Fő talajtípusok: Bazalttörmelékes löszvályog, bazalt anyagú lejtőtörmelék és tufamálladék. Legnagyobb területen termesztett szőlőfajták: Olaszrizling (443 ha), chardonnay, furmint, hárslevelű, juhfark. Borstílus: Csak fehérbort adó borvidék. Sajátos ízjegyeit az itt termő borok a talajnakés a szinte kizárólagos fahordós érlelésnek köszönhetik. Ízvilágukban gyakori a minerális, tűzkőre emlékeztető, enyhén sós jelleg, és az ászkolásnak kö­szönhető és/vagy mikrooxidációs illat. A magasabb sav­tartalom itt nem fajtafüggő, a somlói savak az olaszrizlingben közel ugyanúgy jelen vannak, mint a tramini borokban. Ajánlott fogyasztási hőmérsékletük magasabb a szokásosnál, 14–15 ºC.

Szekszárdi borvidék

Földrajzi elhelyezkedés: A Szekszárdi Borvidék a Tolna-Baranyai-dombság és a Dunamenti-síkság kö­zött terül el, a Sárköztől nyugatra. A táj a hivatalos geográfia szerint dombságnak minősül, bár a szekszárdi lokálpatrióta Szekszárdi hegynek nevezi a borvidék központjában helyet foglaló magaslatot. Teljes termőterülete: 6001 ha, amelyből 3789 ha I. osztályú besorolást kapott. A tényleges szőlőültetvények 2255 ha-t foglalnak el. Klíma: A Szekszárdi Borvidéken mérsékelt kontinentális éghajlat uralkodik: a telek enyhék, a nyarak melegek. Nagy a hőösszeg és a napbesugárzás, ezzel szem­ben kevés a csapadék. Emiatt – kedvezőtlen években – helyenként az aszály káros hatásával kell számolni. Szekszárd az egyik leghosszabb tenyészidőszakú magyarországi borvidék. Fő talajtípusok: A szekszárdi dombság vastag lösztakarója kitűnő alapot biztosít a vörös­bor termelésre kedvező talajok képződésére. A löszön mintegy 10 000 évvel ezelőtt, a holocénben löszvályog, homokos-kőzettörmelékes vályogtalaj, ki­sebb részben pannon homokkal kevert lösz alakult ki. Legnagyobb területen termesztett szőlőfajták: Kékfrankos, zweigelt, merlot, cabernet franc, kadarka, cabernet sauvignon, pinot noir. A fehér fajták közül hagyományosan az olaszrizling, újabban a char­donnay kerül leginkább palackozásra. Borstílus: A táj fehérborai lágyak, tel­tek, néha kissé lomhának tűnhetnek. Szekszárdot elsősorban vörösbora tette és teszi híressé. A ha­gyományos könnyebb, fűszeres ízű kadarka mellett a kékfrankos, a merlot, cabernet fajták már bizonyítottak. Sima struktúra, barátságos tan­ninok, sok gyümölcsösség. Ezek a fő jellemzők. A bikavér borokon keresztül a ter­mőhely egyre könnyebben mutatható be a fogyasztóknak. Önálló, egyedi palackkal is megjelentek 2015 nyarán, ami szintén az identitás meghatározását és magas minőségre való törekvést fejezi ki.

Villányi borvidék

Földrajzi elhelyezkedés: Magyarország déli részén, a Mecsek hegység lejtőitől délkeleti irányba, az or­szághatár mentén fekszik, a Villányi hegység déli és keleti lejtőin. Villányi és Siklósi körzetre tagozódik. Összes lehetséges telepítési terület: 4522 ha, ebből I. osztályú 2911 ha. A jelenleg betelepített terület cca. 2000 ha. Klíma: Szubmediterrán jellegű mikroklíma jellemzi, ez az ország tavasszal legkoráb­ban felmelegedő tája. Fő talajtípusok: Triász dolomiton, márgán, júra és kréta korú mészkövön települő, vályogos, néhol homokos lösztalajokon terem a villányi bor. Legnagyobb területen termesztett szőlőfajták: Annak ellenére, hogy Villányt mindenki igazi vörösboros tájnak tudja és tart­ja számon, a legnagyobb területen telepített szőlőfajta az olaszrizling (306 ha). A kékszőlők közül a portugieser, cabernet sauvignon, kékfrankos a leginkább jellemzőek. Borstílus: A villányi vörösborokat a portugieser lágysága teszi közkedveltté, ennek a fajtának a borai a szüretet követő évben elfogyasztandók. A jóval magasabb sav- és tannintartalommal szüretelhe­tő fajták borai alacsony tőketerhelés és nagy koncentráció mellett hosszas fahordós érlelést igényelnek, valódi értékeiket 5–6 éves korukban kezdik megmutatni. Az átlagosnál hosszabb érlelési idővel kell számolni az új égetett kishordóban (ún. barrique hordóban) tartott cabernet alapú boroknál, melyek a fogyasztó türelmét meghálálják. Ezeknek a leginkább bordeaux-i stílusú boroknak némelyike a világ legkeresettebb vörösborai mellett is megállják a helyüket. Kiemelt szerepe van a borvidéken a cabernet franc fajtának, amely kétséget kizáróan a legszebb formáját mutatja ezen a borvidéken.

Egri borvidék

Földrajzi elhelyezkedés: Magyarország északi részén, a Bükk hegység déli lejtőin helyezkedik el.
Termőhelyének teljes területe: 22.162 ha, amelyből 18.302 I. osztályú. Ebből a hatalmas területből mindössze 4395 ha-t telepítettek be szőlővel.
Klíma: A borvidék az ország több borvidékénél hűvösebb (az átlagos évi középhőmérséklet 10,1ºC).
Fő talajtípusok: Nagyon változatos talajokkal találkozunk, triász mészkövön, dolomiton, agyagpalán, vulkáni eredetű miocén riolittufán, délebbre kavicson alakultak ki a jellegzetes barna erdőtalajok.
Legnagyobb területen termesztett szőlőfajták: Leányka, olaszrizling, és kékszőlőből kék­frankos, portugieser, cabernet sauvignon, zweigelt.
Borstílus:
Az utóbbi időben a legnagyobb fejlődést mutató borvidék.
Bár nagy tapasztalatokkal még nem rendelkezik a borvidék, de valószínű, hogy a kékfrankos, syrah és a pinot noir fajták borai jobban érzik magukat ezen a hűvösebb klímán, mint a bordeaux-i stílusú cabernet franc, cabernet sauvignon, illetve merlot.
Az egyszerűbb, mindennapi fogyasztásra szánt egri vörösborok kissé szikárak, olykor savhangsúlyosak.
A bikavér borok magas minőség esetén megkívánják a 2-3 éves pihentetést. A Bikavér Egerben ma már háromszintű szabályozással rendelkezik. Az ALAP, a SUPERIOR és a dűlőválogatott GRAND SUPERIOR kategória számos nagy bort adott már az utóbbi években.
A Bikavér mellett 2011-ben bevezették a fehér házasított borok egri etalonját, az Egri Csillag néven futó márkát is. A fehér fajták gazdag választéka áll ren­delkezésre ahhoz, hogy ezt a bort saját ízlése szerint elkészíthesse a borász.