Édes borok világa - Borkollégium

A világ különféle édes borai között elég nehéz eligazodni, ezért szentelünk külön részt ezeknek. Az édes borok között két nagy csoport különböztethető meg. Az egyik a természetes édes borok világa, melyek csak a szőlőben természetes úton keletkezett cukrokat tartalmazzák (maradékcukor). A másik csoport fő jellemzője, hogy vagy még az alkoholos erjesztés során, vagy az erjedés végeztével magasabb alkoholtartalmú adalékot – leginkább borpárlatot – adnak a borhoz, mely annak cukor- és alkoholtartalmát egyaránt növeli. Ezért nevezzük ezeket erősí­tett boroknak. Ebben a levélben kizárólag az első csoportról írunk, és ezek között is természete­sen a tokaji borokat helyezzük az első helyre. Ezek lehetnek: a főbor, a késői szüretelésű, a szamorodni (száraz/édes), az aszú, az eszencia és az aszúeszencia.

A Tokaji borvidék

Földrajzi elhelyezkedés: Magyarország északkeleti részén, a sátoraljaújhelyi Sátor-hegy, az Abaújszántói Sátor-hegy és a tokaji Kopasz-hegy által kijelölt háromszögben.

Összes lehetséges termőterület: 11 149 hektár.

Klíma: Szárazföldi klímájú, viszonylag hűvös, a nagy felszíni tagoltság és a vízfelület (Tisza, Bodrog) jelenléte miatt jól elkülönülő mikroklímákkal rendelkező terület.

Fő talajtípusok: Kovasav tartalmú riolit és andezit kőzetek, vulkáni törmelék, zeolit, nyirokta­laj, lejtőlösz.

A borvidéken engedélyezett szőlőfajták: furmint, hárslevelű, sárgamus­kotály, zéta, kövérszőlő és kabar.

Jellemző borstílus
Tokaj-Hegyalja szá­raz borai magas savtartalommal bírnak, és többnyire jellegzetes ásványos karaktert mutatnak, nem egyszer markánsak, de igen elegánsak. A boltok polcain a reduktív, könnyebb, olcsóbb kategória épp úgy megtalálható, mint a kimondottan hosszas érle­lésre is alkalmas dűlőválogatott terroir borok. A tokaji édes borok a cukor- és extrakttartalom függvényében a borélmény legmagasabb fokát képesek nyújtani.

Az egyes dűlős tételek más és más karakterrel rendelkeznek, a talajössze­tétel változásának megfelelően. A késői szüretelésű édes borok botritiszes jellege élénk gyümölcsösségben mutatkozik meg, az érlelt aszúboroknál ehhez a mikrooxidációnak köszönhetően igazi mély ízjegyek és -érzetek is társulnak. A magas puttonyszámú aszúborok eltarthatósága szinte korlát­lan.

Több pincészet próbálkozik új irányok kijelölésével, ilyen, pl. a habzóbor, pezsgő, vagy éppen egy nagyon üde, olcsó és könnyen fogyasztható borka­tegória minőségi megjelenítése. Talán a jelenlegi gazdasági környezetben még inkább kiderül: túl nagy a drága borok aránya a borvidéken, a borvidék fennmaradását vélhetően csak egy nagy tételben piacra juttatott, minőségileg kifogástalan, de olcsó bor megjele­nésére lehetne alapozni.