Felfedeztük Villányt és Villánykövesdet - 2021.08.20

 

Annak ellenére, hogy már nagyon sokat hallottam különféle borkóstolókon Villányról és nem egy cikket elolvastam róla valamint filmet is megnéztem ezen csodás tájról, de mindez idáig sajnos nem jutottam el ide.

Idén viszont mivel a IV. Gettogether rendezvényt épp Siklóson, a Siklósi Várban rendezték meg, így végre eljött a pillanat, hogy megismerjem ezt a borvidéket is.

A IV. Gettogether rendezvényről a beszámolót itt találjátok.

 

Villányi borvidék

 

A legdélebben fekvő és legmelegebb borvidékünk. Közel 2100 hektáron termesztenek itt szőlőt.

A korábban Villány–Siklósi borvidék úttörő szerepet játszott a magyar borászat újjászületésében. Sikerét egyesek a nagyüzemi termelés alatt összeszokott kiváló szakembereknek, mások az idetelepült svábok kitartásának tulajdonítják.

Klímájában a kontinentális és a mediterrán éghajlat keveredik, a déli lejtőkön elsősorban a mediterrán hatás érvényesül.

 Szubmediterrán éghajlata kiváló körülményeket teremt a szőlő érleléséhez, mely szintén fontos tényezője a borvidék sikereinek. Ez hazánk legmelegebb, legnaposabb borvidéke, hosszú száraz nyarakkal és tenyészidővel.

  Talaja a Villányi-hegység mészkövére rakódott vörös agyaggal és barna erdőtalajjal keveredő lösz. 

 A Villány borvidék esetében két nagy településhez kötődő, eltérő arculatú termesztésről beszélünk. Villány tüzes vörösborairól és modern technológiájáról híres, míg Siklós kissé háttérbe szorult fehérboraival. 

Villánykövesd

A védett, műemlék pincesor hazánk egyik leglátványosabb műemlék együttese. Azt mutatja, hogy a múltban milyen jelentős szőlőtermesztés és borkészítés folyt a vidéken.

A háromszintes pincefalu a turisták kedvenc helye, de a festők és fotósok gyakori témája is.

 

A pincék jellegzetes színes kapui egész évben nyitva állnak a látogatók előtt, a látogatók megtekinthetik a borfeldolgozás éppen aktuális munkafázisait, szerszámait, megízlelhetik a gazdák és a természet munkáját dicsérő bor zamatát.

 

 

 

Be is ültünk a Láng pincészethez mert a terasza nagyon csalogatott bennünket. 

 

A családi pincészetet egy testvárpár üzemelteti (Zsolt és Roland). Ők ketten irányítják az immáron több évszázados hagyományokkal rendelkező családi vállalkozást.

A pincészetet sváb családi pincészetként, egyfajta bormanufaktúraként, boraikat kézműves borként jellemzik.

 

Birtokuk Villány két kiváló dűlőjében: a Csillagvölgyben és a Jammertálban található.

 

 

 

 

A hangulatos teraszon üldögélve gyönyörködtünk a festői tájban és a pincék látványában.

Kóstoltunk egy Portugiesert és egy Olaszrizlinget.

 

Nagyon örültem, hogy igazi kézműves borokat kóstolhatok. 

A Portugieser lágy, kerek savait a finom tannin egészítette ki. Ízében és illatában meggyes és szilvás.

Az Olaszrizling markáns savgerincű tétel. Illatában fehérhúsú gyümölcsök, ízében a keserűmandula domináltságával.

Szerencsére még a pincébe is lemehettünk ahol a pincészet tölgyfahordókban és acéltartályokban érleli a borait. Megkóstoltuk a pincészet Zweigelt és Merlot tételeit. A borok kóstolása mellett nagyon sok új és érdekes információval lettünk gazdagabbak. 

A Zweigelt csersavdús tételnek bizonyult. Finoman fűszeres bor.

A Merlot bársonyos, pörköltkávés, ét csokis jelleggel rendelkezett, mely jelleget az ászok hordónak köszönhet.

 

Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy feltétlenül üljön be az egyik pincészethez és egy-két pohár bor mellett csodálja meg ezt a páratlan magyar kincset. Teljesen más érzés így kóstolni. Egyfajta relaxáció.

Ezután felkerekedtünk, hogy felfedezzük a Villányi pincesort.

Villányi pincesor

Első utunk a Bormúzeumhoz vezetett. A múzeumban sajnos nem fotózhattunk.

Itt található hazánk legnagyobb borászat történelmi gyűjteménye.

  A múzeum udvarán számos régi borral kapcsolatos eszközt, munkagépet is kiállítottak.

 

 

Megtalálható az udvaron nem egy borosüveg töltő gép, de számos prés és hordó is díszéül szolgál a helynek.

 

 A múzeum megtekintése után pedig belevetettük magunkat a villányi pincesor megannyi pincét felsorakoztató főútjába. 

Minden pince csalogatja az arra sétálókat egy-egy finom pohár borra, de nem egy helyen étellel is készültek.

Érdekes érzés volt, hogy az eddig csak a boltokból ismert borászatokat itt személyesen is megismerhetjük.

Szerencsére nagyon szép időt sikerült kifognunk. Így a séta fantasztikus élmény volt. Sokan mások is kilátogattak és szintén sétálgattak az utcán.

Sétánk során csak vörös borokat kóstoltunk. Volt köztük házi jellegű és nem annyira házi jellegű is. 

 

Betértünk a Dani pincészethez, ami egy igazán házias borászat.

Megkóstoltuk a pincészet Kékfrankos tételét.

Villány Kopár dűlő

A Kopár a Villányi borvidék egyik legkiemelkedőbb dűlőjeként ismert terület, amely Villány és Nagyharsány között, a Szársomlyó-hegy déli részén terül el. Magyarország egyik legdélebbi szőlőültetvénye.

A Szársomlyó-hegy felső kétharmad része szemmel láthatóan kopár rész, ahol már a mészkő alapkőzet is kilátszik, innen kapta a nevét a dűlő. 

 

A legenda szerint a hegy lábánál élt egy meseszép leány a mostohájával, egy rút banyával, akit a falusiak boszorkánynak is hittek, és akit éjjelente maga az ördög is meglátogatott. Egy alkalommal az ördög a lányt kérte magának feleségül. A banya meglepődött, ráadásul közben ő maga is megszerette a lányt, nem akart engedni az ördögnek. Az ördög fenyegetőzésének végül úgy vetett véget, hogy megígérte: odaadja a lányt, ha az ördög hajnalra felszántja a Harsányi-hegyet. 

A hegy lábától felfelé haladva a termőtalaj egyre vékonyodik, a tengerszint feletti magasság mellett a dőlésszög is változik: a hegy alja lankásabb, felfelé haladva meredekebb.

A szőlőtőkék kisebb, de ásványi anyagokban gazdagabb, koncentráltabb fürtöket nevelnek.

A növényzet hiánya miatt könnyebben felmelegszik a talaj és este sem hűl le, visszasugározza a meleget, így nincsenek nagy hőingadozások nappal és éjszaka között, gyorsabban fejlődik a szőlő.

A déli fekvésnek köszönhetően a napsütéses órák száma Magyarországon belül a Kopáron a legmagasabb.

A meredeksége, és a nap beesési szöge miatt akár egy hónap differencia is lehet az itteni és a máshol található szőlők érési ideje között.

Villányi kék szőlő

A Kopár Nagyharsány felé eső nyugati része megkülönböztető nevet is kapott. Ezt a hegyoldalt sokan Szarkás-dűlő néven emlegetik a mai napig.

Ez a dűlő hordozza leginkább azt a mediterrán jelleget, ami a borok érett karakterében is megmutatkozik.        

Ilyen helyről és talajról szüretelt szőlőből nem is lehet más, csak nagy bor.

Vylyan pincészet

Végezetül ellátogattunk a Vylyan pincészethez.

A pincészet Kisharsányban található. Neve Villány 15. századi nevével egyezik meg.

 

A pincészet 1994-ben palackozta első borait, mintegy 125 hektáron gazdálkodik és főleg kékszőlőket termeszt, nemzetközi fajtákat és hagyományos magyar fajtákat is.

Az év pincészete címet nyerte el 2008-ban.

Tettünk egy nagy sétát a közeli szőlők között.

Minden szőlősor előtt tábla jelzi, hogy az adott sorban milyen szőlőfajta terem.

Próbáltuk memorizálni a szőlőfajtákat. :)

Hihetetlenül sok szőlő. Szőlő ameddig a szem ellát.

Ittunk frissítő házi verjus limonádét és vettünk egy palackkal a híres Pét-Nat gyöngyözőborból.

A verjus többnyire éretlen szőlőszemek kipréselt leve, melyet a gasztronómiában savanyításra használnak.

Valamint megkóstoltunk a pincészet Montenuovo finom vörös tételét.

A Vylyan teraszon üldögélve és italainkat kortyolgatva a kellemese nyári délutánban átéltük a Villányi hangulatot. A nyugalmat és a mediterrán életérzést igyekeztünk magunkba szívni. 

Jó ötlet volt túránk végét megkoronázni ezzel az élménnyel. 

 Ezzel Villányi kalandozásunk végéhez értünk. Még vettünk egy utolsó pillantást a hegyekre és elindultunk haza.

 Eljutni Villányba és saját szemmel megcsodálni ezt a csodás helyet, a végtelen szőlősorokat, megízlelni a helyi szőlőt és a belőle készült bort, helyi pincészetnél beülni és megtapasztalni személyesen, felejthetetlen élmény volt!