A borkóstolás első lépése, hogy szemrevételezzük a bort. De mit nézünk?
Először is, a tisztaságát. Ha semmilyen lebegő részecskét nem látunk benne, csillogó, tiszta, akkor tükrösnek nevezhetjük a bort, és nyugodtan belekóstolhatunk.
Léteznek szűretlen vörösborok. Ha ezt olvassuk a címkén, nem hiba a zavarosság. Minden egyéb esetben gyanakvásra adhat okot, ha a poharunkban levő bor opálos, homályos, zavaros, ismeretlen eredetű dolgok lebegnek benne.
Nem hiba a borkőkiválás, illetve a palack aljára gyűlő kis kristályok csak esztétikai hibának számítanak, a bor ettől változatlanul fogyasztható.
A szénsavbuborékok fehér- és rozéboroknál önmagukban nem jelentenek problémát, a frissesség megőrzése végett szándékosan kerülnek a borba. Zavarossággal társulva azonban hibás borra utalnak. Vörösboroknál a szénsavképződést általában az almasav bomlása okozza.
A fehérborok színe a halvány ezüstöstől a zöldessárgán, citromsárgán át a sötét borostyánszínig változhat.
A rozé színea lilástól a rózsaszínen át a barack/lazac színárnyalatig terjedhet.
A vörösborok pedig a lilánál kezdődnek, és a rubinvörösön át a barnásvörösig terjed árnyalatuk.
Egy speciális színárnyalat a „pezsgőszín”, amit leggyakrabban talán autókon láthatunk. A kékszőlőből készített fehérbornak van ilyen színe, leírni nehéz.
Általánosan elmondható, hogy a barna színekbe hajló bortól jobb óvakodni, főleg fehérek és rozék esetén. Barnulás egyrészt az oxidáció miatt következhet be, másrészt az idő múlásával a bor bizonyos alkotórészei átalakulásokon mennek keresztül, ezzel szintén változik a bor színe.
Vannak kivételes, különleges borok: egy húszéves tokaji aszúnak már lehet mély, sötét borostyánszíne, egy sherry lehet teljesen barna, egy ürmösbor is biztosan sötétebb és barnább lesz a megszokottnál, de esetükben ez nem jelent csökkent minőséget.
Borszakkör "10 alkalmas ingyenes online bortanfolyam"
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése